Miért csukjuk be a szemünket és fordítunk hátat, annak amit nap, mint nap eszünk? Vajon mi történik az ételeink mögött és mi mért nem akarjuk ezt tudni? Te már kíváncsi vagy? Készen állsz rá, hogy megtudd? Gyere és olvass tovább!

De mi is történik az ételeink mögött?

Van egy elképzelés a fejünkben, hiszen mindannyian láttunk már filmeket, reklámokat a réten legelésző tehenekről, boldog állatokat a farmon. De szerintem senki se mélyedt ennél jobban bele, én se. Rutinból ettem, tettem, amit a szülői házból hoztam. Nem tudtam, hogy miként bánnak az állatokkal, nem értettem, hogy miért baj, ha megeszem őket. Szerettem az állatokat, de vajon tényleg az állatokat szerettem, nem csak a kutyákat, macskákat… az aranyos állatokat?

Nem mondhatod, hogy szereted az állatokat, miközben megeszed őket. Ez már most az én fejemben nem fér össze. A szeretet és az erőszak nem fér meg egymással, szerintem! 

Haladjunk visszafelé, készen van a húsleves. A húst és a belsőségeket megvettem a boltban. A boltba a vágóhídról került oda. A vágóhídról a tenyésztőtől. Ahhoz, hogy el tudjam készíteni a húslevest, a gazdának fel kellett nevelnie a tyúkot/sertést, levágva a csőrüket, farkukat, megbélyegezve, bántalmazva. Vegyszerrel, antibiotikummal kezelt kukoricát, szóját kellett adnia nekik, bezárva egy olyan szűk, sötét helyre, ahol nem mozdulhattak. Majd el kellett adnia, hogy megölhessék. Ott kegyetlenül bántak továbbra is velük, féltek majd meghaltak. Darabjaira szedték, becsomagolták, majd a boltokba kerültek. Én megyek és megveszem, elkészítem a levest és megeszem. 

A hagyományaink akadályoznak

A hagyományaink, a tanult dolgaink akadályoznak sokszor abban, hogy változtassunk. Hiszen a szüleim, a nagyszüleim, nekik a szülei is így csinálták. Megették a csirkét, disznót, megfejték a tehenet és elvették a tojást. Miért lenne ez rossz? Én miért csináljam másképp? Persze ezek a kérdések, ezek a felvetések nem születnek meg a fejünkben, nem is gondolunk rájuk, mert ez egy tanult forma. Erre akkor gondolsz, amikor változtatsz, amikor észre veszed, hogy azt amit csináltál már nem folytathatod. Soha meg nem fordult a fejemben, hogy mit miért eszek. Automatikus mozdulat volt a boltban, hogy kérek egy kg sertéscombot, néhány csirkemellet, tojást és tejet. Automatikus mozdulat volt, hiszen a szüleim is így csinálták. Persze ezzel nem őket akarom okolni. Senkit se kell okolni, mert így neveltek, ebben nőttem fel.

A lényeg, hogy változtattam, hogy egy szinttel feljebb léptem és nem féltem megnézni mi is folyik az ételeim mögött. Huszonhat évet kellett várnom arra, hogy megnézzem azt a bizonyos dokumentum filmet, hogy utána olvassak, hogy megértsem mi miért történik, hogy én mit is eszem valójában. Megérte várni, sosincs késő! 

Miért nem akarjuk tudni mi zajlik az ételeink mögött?

Találtam a youtube-on egy TEDx előadást, Melanie Joy-tól, aki harvardi végzettségű pszichológus, és a bostoni egyetem pszichológia és szociológia professzora, „Miért szeretjük a kutyákat, esszük meg a malacokat, viselünk teheneket?” című tanulmány szerzője.

Toward Rational Authentic Food Choices-Melanie Joy2

„Minden nap egy olyan viselkedési formát követünk, ami teljesen ellentétes azzal, ahogy optimálisan működnénk. Az emberi viselkedés szerves részéről beszélek, egy mély és intim viselkedésről… Ez pedig globális kegyetlenségekre hatalmaz fel minket, és a legnagyobb bánatban is érzelemmentesek maradunk. Mindennap dönthetnénk úgy, hogy nem követjük ezt a viselkedést kivéve, ha nem jövünk rá, hogy ez irracionális. Hogy lehet, hogy a leggyakoribb és legfontosabb döntések, amiket hozunk egyáltalán nem is tünnek választhatónak?…. Ahogy kiderült, van egy határozott, mögöttes tényező ami irányítja a viselkedésünket és egyúttal gátol minket abban hogy ráébredjük irracionális és pusztító mivoltára… Amikor állatok elfogyasztásáról van szó akkor az érzékelésünket nagyrészt, ha nem teljesen a kultúránk határozza meg. Egy húsfogyasztó társadalomban a hét millió állatfaj közül az emberek csupán párat tekintenek ehetőnek. A többit vagy ehetetlennek vagy gusztustalannak minősítik. Szóval a kérdés az, hogy miért nem undorodunk ettől a pár fajtól, amiről azt tanultuk hogy ehetőként gondoljunk rájuk? És miért nem kérdeztük meg sosem, hogy miért? Elgondolkoztál valaha azon, hogy miért eszel csak bizonyos fajú állatokat?… Állatokat enni adott volt…”

Az vagy, amit megeszel

Szokás mondani, hogy az vagy, amit megeszel! Én nagyon szívesen lennék egy szép alma, eper vagy padlizsán, de már sose egy húsos hamburger vagy egy csirkecomb. 

A testemre úgy tekintek, mint a legszentebb helyre. Mert a testem nem szemetes, nem eszek meg olyan dolgokat, amitől rosszul lennék, nem eszem meg azokat, amik megbetegítenének. Szeretnék hatvan hetven évesen is egészséges, fitt lenni és ehhez az elképzeléshez most kell tennem!

Anna