A meggyőződés az, ami miatt úgy hiszük, hogy nekünk igazunk van valamiben. Nekem nem áll jól a szoknya, nekem nem való a növényi étrend, én nem tudnám csinálni a műanyag mentes júliust…. stb. Ezek nem csak kifogások, amikre mások legyintenek, hanem sajnos, tényleg ez a meggyőződésünk és ezt hisszük igaznak.

A meggyőződésünkön kell változtatni és ezt úgy lehet, ha nyitottak vagyunk a világra. Ha minél több mindent kipróbálunk, olvasunk, utána járunk, kutatunk, több forrásból megvizsgálunk dolgokat. Akkor a meggyőződésünk egy összetett dolog lesz és talán nem csak a mi igazságunk. Lehet, hogyha belekezdesz az önismeretbe, akkor rájössz, hogy a te meggyőződésed, a te igazságod, lehet, hogy nem is jó információn alapul. Információ dömpingben szenvedünk mégis csak a saját meggyőződésünk lehet igaz, az amit akár az évek során belénk sulykoltak, amit a tv-ben láttunk.

Ezért mondom mindig azt, hogy nem szabad egyetlen forrásból, egyetlen információ morzsából merítkezni, mert honnan tudnánk, hogy az igaz? Hogy az valós információ? Például (ezt én találtam ki) hallod a tv-ben, hogy valaki meghalt, mert vegán lett. Ez lesz a főcím, mondnak valamit, hogy nem evett elég fehérjét, meg ilyenek. Ennyi! Te pedig ezzel az egy információval elhiszed, meggyőződésed lesz arról, hogy a vegán étkezésbe bele lehet halni. Kész és itt te ezt el is könyvelted magadban. Mi lenne, ha megvizsgálnánk ezt a főcímet? Egy, a vegán étkezés mint ilyen nem létezik, az étkezés az növényi alapú étkezést jelent. A másik, hogy nem tudjuk, hogy voltak -e betegségei már korábban, szedett-e gyógyszert, mozgott-e eleget, vagy, hogy helyesen állította-e össze az étrendjét. Hány éves volt, hogyan állt át, miket evett pontosan. Miután alaposan utána nézel mindennek és azután is úgy döntesz, hogy ez nem való neked (bár még nem próbáltad), akkor az a te tudatos döntésed lesz. Bár ezer példát is lehetne hozni.

Viszont én mindenkit biztatok arra, hogy próbálja ki. Tényleg először csak a tojást hagyd el, majd a húst, aztán a tejet, sajtot. Hagyj magadnak mindenre időt, nem kell egyik napról a másikra változtatni, de még hetekre vagy hónapokra se. Ahogy neked jól esik. Én úgy álltam neki, hogy, akkor eszem majd húst, tejet, tojást ha megkívánom. Nos ez több mint egy éve volt és nem kívántam meg.

Nagyon jó dolog az ha kipróbálunk valamit, mert az már egyfajta nyitottságot, rugalmasságot feltételez, és nem azt mondom, oh nekem az nem megy, én nem tudom azt csinálni, nekem az nem való.

Viszont nem szeretünk hibázni, nagyon félünk attól, hogy hogy fognak ránk nézni, akkor ha valamit úgy csinálunk, ahogy az nem elvárt. De érdekes kérdés az is, hogy ez kinek az elvárása, a miénk, vagy a világ elvárása? Például úgy döntesz, hogy vegán leszel, de félsz attól, hogy hogyan reagálnak erre mások. Hiszen ha vegán vagy nem eszel húst, tejet, tojást… de ki mondaná meg, hogy ha úgy adódik és kénytelen vagy (vagy mondjuk megkívántad a sajtot) eszel ezt azt, amit a vegánoknak „nem szabad”. Elvárásokkal élünk, miközben csak úgy kéne, hogy a saját elvárásainknak megfelelni és boldogan, egészségesen élni. De mindig fogunk hibázni, a hibázás az a mi jó pajtásunk vagy a nem jó pajtásunk, de velünk él, velünk van, a fejlődésnek a záloga.

Példám erre, hogy amikor áttértem (nem szeretem ezt a szót) a növényi étkezésre, az elején nehéz volt, főleg a sajttal. Volt, hogy hetekig nem ettem, aztán bekerült a háztartásba, vagy otthon voltam a családi házban, és ettem egy falatot. Ez nem a gyengeség jele, ez nem az, hogy feladtam. Tudtam, hogy ez a tanulási folyamat, hogy felismerjem a testem jeleit, hogy megértsem mi az, hogy büdös a sajt és az íze is romlottnak hat. Mert akkor, amikor „visszaestem” nem ízlett és megértettem, hogy miről beszélnek mások. Tehát nyitott maradtam és próbálgattam magam.

Az ismeretlentől félünk és félünk, hogyha belevágunk valamibe megbukunk, nem úgy teljesítünk, ahogy azt elvárják tőlünk. Komolyan mondom nektek, TEGYETEK RÁ. Soha ne érdekeljen az, hogy ki mit mond arról, ahogy te cselekszel, addig, amíg az nem árt másoknak. Tegyél rá, hogy Gizike mit fog szólni, hogyha kipróbálod a növényi étkezést. Az a te meggyőződésed, hogy ő azt fogja neked mondani, hogy: neked elment az eszed, te is beálltál ebbe a „divatba”? Honnan tudod, hogy ezt fogja mondani vagy gondolni? Lehet megkérdezi, hogy miért döntöttél így, hogy miket fogsz enni? Lehet érdeklődő lesz. Talán már ő is elgondolkodott rajta, csak attól tartott, hogy te mit fogsz mondani erre. Szóval ne törődj a Gizikével, a Pistivel…. SENKIVEL SE!

Mindig mindent kérdőjelezz meg. Mit miért teszel, miért eszel húst, tejet vagy tojást? Ha nem tudod rá a választ, akkor kutakodj, hiteles forrásokból tanulj. Mert az, hogy „mert kell ennem”, vagy „mert, a szüleim is ettek, meg az egész emberiség evett” nem válasz és nem is érv. Tanulj, tágítsd a tudásod, hogy fejlődj, hogy több legyél, mint ami tegnap voltál! Nem utolsó sorban ha elhatároztad magad akkor pedig higgy is magadban mert képes vagy rá, képes vagy bármit elérni!

Ha átkattan a fejedben ez, hogy mindig mindent megkérdőjelezel, akkor előrébb jársz sok embernél. Ha a tudósok nem kérdőjeleztek volna meg mindent, akkor talán nem úgy élnénk ma, ahogy. Nem fedezték volna fel a c-vitamint és annak fontosságát, vagy a védőoltásokat. Lehet, hogy a pestis pusztítana a mai napig is, mert senki nem kérdőjelezte volna meg, hogy mi lenne ha valamit másképp csinálnánk.

Én a mai napig megkérdőjelezem, hogy egészségesen élek-e, hogy jól teszem-e, hogy nem eszem húst, tejet vagy tojást. A mai napig tanulok, olvasok, kutatok ebben a témában, mert azt szeretném, hogy a szervezetem 30-40 év múlva is egészséges és fitt legyen. Tehát a tőlem telhető legtöbbet kihozom ebből. Mindent tudni akarok a táplálkozásról, az ételekről, a növényekről és úgy összességében az emberi szervezetről. Ez az összetett, még mindig kérdéseket felvető, csodákra képes szervezet az, ami miatt én én lehetek és az, hogy minden nap, minden másodpercében értem dolgozik a legfantasztikusabb dolog. Miért is ne adhatnék meg neki mindent, ami kell, amiről a legjobb tudásom szerint szüksége van, hogy tökéletesen működjön?

Anna